Verbális abúzus- Tévhitek és valóság

FORRÁS: SOS KRÍZIS

A verbális abúzus szóbeli bántalmazás, amely szavakkal, hangnemmel vagy kommunikációval okoz lelki sérülést, és hosszú távon komoly önértékelési problémákhoz, szorongáshoz vezethet. Családban gyakran jelenik meg sértegetés, gúny, folyamatos kritizálás vagy fenyegetés formájában, amely rombolja a bizalmat és a szeretetkapcsolatokat. Iskolában lehet csúfolódás, gúnynevek használata, megalázó megjegyzések vagy kirekesztő beszéd, ami tartós félelmet, szorongást és teljesítményromlást okozhat. Munkahelyen a lekezelő hangnem, nyilvános megszégyenítés, állandó hibáztatás vagy fenyegetés toxikus légkört teremt, csökkenti a motivációt és fokozza a stresszt. A verbális abúzus felismerése, megelőzése és kezelése kulcsfontosságú a biztonságos, támogató emberi kapcsolatok megőrzéséhez.

A verbális abúzussal kapcsolatban sok tévhit érhető tetten, amik torzítják az áldozat valóságérzékelését.

Tévhit	Valóság
„Csak vicceltem.”	A „vicc” formájában elmondott bántó megjegyzések is sérülést okoznak, főleg ha ismétlődnek.
„Ha nincs ütés, nincs bántalmazás.”	A lelki sebek tartósan károsíthatják az önértékelést és a pszichés egészséget.
„Mindenkivel előfordul, hogy kiabál.”	A lelki sebek tartósan károsíthatják az önértékelést és a pszichés egészséget.
„Ez csak veszekedés.”	Egyszeri felindulás nem feltétlenül abúzus, de rendszeres, mintázatszerű kiabálás már az.
„Csak az gyenge, akit ez bánt.”	Az érzelmi reakciók természetesek, nem a sértett „gyengeségét” mutatják.
„A családban így beszélünk, ez normális.”	A megszokott, de romboló kommunikáció is bántalmazás lehet.
„Ez a szeretet jele, csak így tudja kifejezni magát.”	A szeretet sosem indokol bántalmazó viselkedést.
„Biztos megérdemelte.”	Nincs olyan helyzet, ami indokolná a szóbeli bántalmazást.
„Biztosan túlérzékeny vagy”	Ez gázlángolás egyik formája, ami elbizonytalanítja az áldozatot a saját érzéseiben.
„Nem bántásból mondom...”	Ezt követően olyan mondat hangzik el, ami bántja a másikat, de aki bánt, megpróbálja előre felmenteni magát ez alól.
„Semmi bajom, csak...”	Amit mondani fog, tele lesz dühhel, belerántja a másikat egy játszmába, amelyben védekeznie kell.
„Ami a sszívemen, a számon”	Aki ezzel kezdi a mondatot, azt jelzi, hogy az illető nem rendelkezik kellő önreflexióval, mondja, ami eszébe jut, akkor is, ha az bántó.