Munkahelyi zaklatás: merünk-e szólni, és miért nem?

Munkahelyi zaklatás: merünk-e szólni, és miért nem?

Milyen érzés félrenézni, amikor látjuk, hogy kollégánkat zaklatják? Megszólalunk-e akkor is, ha a retorziótól tartunk? Merünk-e tanúskodni valaki mellett, akit bántanak a munkahelyünkön? Szó nélkül hagyjuk-e, ha valakit megalázó módon ugratnak vagy ordibálnak vele? Ezek a kérdések vízválasztóak a munkahelyi zaklatások elleni fellépésben, és sok jó szándékú ember elvérzik rajtuk. A válaszok nem csupán a jellemen vagy az emberi jóságon múlnak, hanem mélyen gyökereznek a szocializációban is.

Gyerekként sokan hallottuk azt a mondatot: „Ne árulkodj!” – amikor bepanaszoltuk, hogy bántottak. Ez az egyik legkárosabb tanítás, hiszen egészen mélyen kódolja belénk, hogy panasszal élni alantas dolog. Valójában azonban a „panasz”, a bántalmazó feljelentése nem árulkodás, hanem védekezés. Fontos felismernünk, hogy ha egy vezető alatt sorra mondanak fel a beosztottak, az a vezető alkalmatlanságának jele, és egyik tehetség vagy tudás sem legitimálhatja a rossz bánásmódot.

A helyes munkahelyi kultúra kialakítása nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. A cég sorsa gyakran a felsővezetőktől függ: ha egy vezető képes egy befogadó és erőszakmentes közösséget építeni, a munkahely egészséges lesz. Még a legjobb HR-es sem érhet el érdemi változást, ha a vezetés nem képviseli ezt a szellemiséget. A HR ráadásul gyakran a cég érdekeit nézi – ezért fontos, hogy a panaszeljárásokba külsős, független szereplők is bevonásra kerüljenek, mert a belső egymásra utaltság vagy a bántalmazás stressze elnémíthatja a tanúkat.

A munkahelyi zaklatás végét alapvetően a kollektív elhatárolódás hozhatja el: ha nem hagyjuk szó nélkül a sértő megjegyzéseket, és kiállunk az érintettek mellett, megtörjük az elnyomás körét. Nem a „túlérzékenység” a probléma, hanem az, ami megalázóvá teszi az érintett számára a helyzetet.

Sajnos a rossz főnökök gyakoriak, és sokan beletörődnek, hogy ez van, mintha az időjárás lenne. Azonban a mérgező vezetők hosszú távon rengeteg testi-lelki kárt okoznak az embereknek, ami végső soron a munkahelyi teljesítményt is rontja. A bántalmazó vezetők sokszor évekig maradnak pozíciójukban, mert nehéz megfelelő vezetőt találni, és mert a munkáltatók inkább megtartják a produktív, de bántalmazó vezetőt, minthogy tisztázzák a helyzetet.

A munkahelyi bántalmazás komoly következményekkel jár: akár szívroham, akár öngyilkosság lehet a tragikus vége. Ezért létfontosságú, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, és felépítsünk olyan támogató közösségeket, amelyek megtartó erőt jelentenek az áldozatok számára. Az érzékenyítés és edukáció nem lehet látszat vagy mellékes tevékenység, hanem a céges kultúra szerves része kell, hogy legyen.

Végső soron az oktatás a legjobb fegyver a munkahelyi zaklatás ellen, és nekünk, mint társadalomnak, el kell várnunk, hogy mindenki komolyan vegye ezt a problémát.

További információkért keresse fel a www.egyenlitoalapitvany.org oldalt.