Mi a neurodiverzitás?

Az emberek nem ugyanolyanok. Valakinek ez, valakinek az megy jobban, könnyebben. Van, aki erősebb, van, aki pedig gyorsabb. Az emberek agya és idegrendszere sem egyformán működik, így sokszor máshogy viselkedik.

Ez a sokféleség természetes, egyesek többet bírnak el, mások kevesebbet.

Ahogy különbözünk hajszínben vagy személyiségben, úgy különbözünk abban is ahogyan gondolkodunk, érzünk, tanulunk és viselkedünk.

A neurodiverzitás ernyőfogalom: beletartozik például az autizmus, az ADHD, a diszlexia, a Tourette-szindróma, de az is, ha valakinek nincsen diagnózisa, csak egyszerűen „másképp működik”.

A lényeg: az elfogadás. Senki sem kevesebb vagy rosszabb azért, mert valami nem megy olyan jól, vagy gyorsan, mint valaki másnak. A legtöbben nem tudjuk átugrani a 6 méteres lécet rúdugrásban. Ezért nem hibás működésről van szó, hanem különböző készségekről, tulajdonságokról és eltérő idegrendszeri mintázatokról, amelyek értéket és sajátos erősségeket is hordoznak egyszerre. (Gondoljunk csak arra, hogy sokan a legkiválóbb elmék közül - tudósok, feltalálók, sportolók vagy épp a legelismertebb művészek valamilyen szempontból másként működnek, másként gondolkodtak. Elég, ha csak Einsteint, Kennedy elnököt, Steve Jobst, vagy Michael Phelps-t említjük.

A neurodiverzitás annak felismerése, hogy nincs egyetlen „helyes” idegrendszeri működés, hanem sokféle, és ez mind értékes.

További információkért keresse fel a www.apparently.hu oldalt.